Kedves ovoneni.blog.hu olvasók!
Lehetőséget kaptam arra, hogy bemutatkozzak és az óvodát is ahol dolgozom bemutassam .Élnek ezzel a lehetőséggel, és előre köszönöm mindenkinek aki olvassa majd soraimat.
A nevem Koncz Andrea, Romániában élek, Nagyváradon ( Bihar megyében) és 1995 őszétől dolgozom mint óvónő egy Nagyváradtól 23 km-re lévő településen, Puszta Ujlakon.
Ide lettem kihelyezve és itt ragadtam , mert megfogott a háttérben látszó dombok szépsége, amik minden évszakban gyönyörűek, a lakosok szeretete és a gyerekek lelki tisztasága, szépsége. Annyira nyitottak voltak az újra és annyi szeretettel és bizalommal fogadtak mint 19 eves friss vegzőst, hogy egyszerűen nem tudtam otthagyni őket és ez így van a mai napig. Nem vonz a város zaja és nyüzsgése, mert itt is felfedeztem csodás gyerekeket akiket öröm tanitani, nevelgetni. Sajnos, falusi óvoda lévén, évről évre kevesebb gyerkőc van, és a kisiskolások már nem is Ujlakra hanem Telegdre, a központi iskolába járnak. Így, itt, én maradtam egyedül az ovisaimmal.
Vegyes csoportom van, 2 és fél évestől 6 évesig , ráadasul román – magyar csoport egyben. De ez számomra inkább kihivás volt és nem akadály! Nagyon szépen megtanultunk együtt játszani, tanulni, alkotni.
A csoportunk neve " Szivárvány" csoport, mert annyira különbözőek vagyunk és színesek és mégis harmonizálunk, mint a szivárvány színei S bár vannak borúsabb napjaink is, az ami jellemző ránk az a vidámság, a móka, a kacagás és a SZERETET. Létszámról nem sokat írtam, mert volt év, amikor a 28 nm-es teremben 28 gyerkőcöm volt .... most pedig 11-en vagyunk Mint egy kicsi család.
Az ovi reggel 8-tól délután 13 óráig tart nyitva, az ovisok otthonról hoznak uzsit. Ezt normál programos ovinak hívják, mert a gyerekek nem alszanak az óvodában. Dadusom nincs, egyedül vagyok. Az udvart a takarító néni tartja rendben, meg én a szülőkkel.
Ha már szóba jött az alkotás, nagyon szeretek újrahasznosítani és örömmel látom, hogy a gyerekek , szülők is értékelik ezt. Egy olyan világban ahol az android telefonok, tablettek korát éljük, nagy dolog ha a gyerekeknek azt is meg tudjuk mutatni, hogy sokkal jobb móka lehet ha saját magunk készítünk játékokat, olyan dolgokból amit más lehet kidobna. Nem is beszélve arról, hogy a gyerek kreativitását mennyire fejleszthetjük ilyen módon. Egy olyan gyerek aki kreatív, soha nem fog unatkozni és bármivel el fog tudni játszani, bármivel le fogja tudni kötni magát és nem fog kiakadni ha lefagyott a gép, vagy vírusos lett ….
Miért és hogyan kezdtem el újrahasznosítani? Nincs rá egy konkrét válaszom. Talán azért mert gyűjtögetek …. Országos program keretén belül a gyerekek tejet, kekszet és egy időben meg sajtot is kaptak. Nem dobtam el a kerek sajtos dobozokat sem, a kekszes dobozokat sem és így ezek egyre csak gyűltek …. Valójában így kezdődött az egész. Aztán elkezdtem gondolkodni, mit is kezdhetnék velük. Így lett csoport almafánk ( a sajtos dobozokból ) amikben a jutalom csokipénzeket gyűjtöttük, aztán a foglalkozásokhoz meglepetés dobozok katica, méhecske és nyuszi formájában. Lassan , lassan egyre több ötlet fogalmazódott meg bennem is és lett automosónk is, emeletes parkolóházunk is és nagy örömömre volt szülő aki jött , hogy lássa mit és hogyan készítettünk, mert a gyerek otthon is kéri az így elkészült játékokat.
Ha beindul a fantáziád, utána már nincs megállás! Gyűjtöttünk a pet palackos kupakokat amikből képeket alkottunk, játékokat készítettünk. Aztán karton tanyérokat is felhasználtunk amiket filigrán tehnikával gyönyörű szépre varázsoltunk és a lista folytatódhatna.
Ízelítőül küldök nektek pár képet amit lehet érdekesnek és használhatónak találtok majd ti is, mint ötletet. Köszönöm a figyelmet amivel olvastátok soraimat !
Tisztelettel:
Koncz Andrea óvó néni
Nagyváradról
Iratkozz fel hírlevelemre, hogy ne maradj le a legfrissebb ötletekről és hírekről!
